Poláros fényszennyezés

A napelemtáblák és a napkollektorok fölhasználása a zöldenergia termelésében jelentősen megnőtt az utóbbi években. A napelemtáblák és a napkollektorok viszont, egyes fizikai jellemzőik miatt, új forrását is jelentik a poláros fényszennyezésnek. Az elmúlt években Horváth Gábor fizikus kollégámmal végzett kutatásainkkal mutattunk rá az ökológiai fényszennyezés egy új formájára, a poláros fényszennyezésre.

A poláros fényszennyezés a sima, fényes mesterséges felületekről visszaverődő, erősen és vízszintesen poláros fénynek a vízirovarokra kifejtett káros hatásait jelenti. E rovarokat könnyen becsaphatja és magához vonzhatja minden olyan mesterséges felület, amely poláros fényt ver vissza. A polarizációs fényszennyezés globális, mivel az egész világra kiterjed, és evolúciós értelemben újkeletű, hiszen csak az elmúlt évtizedekben fokozódott, követve a polarizáló mesterséges felületek (például nyílt olajfelszínek, aszfaltutak, műanyag fóliák, üvegtáblák, autókarosszériák, napelemtáblák és napkollektorok) világméretű elterjedését. A poláros fényszennyezés legfőképp a veszélyeztetett, kipusztulással fenyegetett vízirovarfajok populációit fenyegeti.

Napelemtáblák és napkollektorok poláros fényszennyezése

Terepi vizsgálatokkal kimutattuk, hogy a vízirovarok (pl. kérészek, szitakötők, tegzesek) erőteljesen vonzódnak a napelemtáblákhoz és a napkollektorokhoz is, ami különösen a természetes vízi élőhelyeken okozhat maradandó természetkárosítást. Mint mesterséges fénypolarizátorok, e naperőművek a modernkori tájkép gyakori elemeivé váltak, és erőteljes szelekciós hatást fejthetnek ki egyes állatpopulációk természetes élőhely választásra, ami gyors evolúciós változásokat okozhat az adott életközösségekben.

A poláros fényszennyezés egyik hatékony ellenszere az azt okozó tükröző felületek annyira durvává, érdessé tétele, hogy a róluk visszaverődő fény polarizációfoka lecsökkenjen. Ha polarizáló mesterséges felületeket egy vékony, akár 1-2 mm-es csíkokból álló, rácsmintával látunk el, akkor elvesztik a rovarokra kifejtett vonzásukat. Minél sűrűbb a fehér rács, annál kevesebb rovart vonzanak az egyébként fényes és fekete felületrészek. A repülő vízirovarok poláros fényt tükröző olyan felületeket keresnek a környezetükben, melyek kiterjedése egy küszöbértéknél nem kisebb. Ennek az a biológia jelentősége, hogy a túl kicsi víztestek hamar kiszáradhatnak, s a vízirovarok bennük fejlődő lárvái könnyen elpusztulhatnak.

E felismerésünk lehetőséget ad arra, hogy csökkentsük vagy akár meg is szüntessük a napelemtáblák és napkollektorok poláros fényszennyezését, polarizációs csapdahatását. A poláros fényszennyezés depolarizáló rácshatással való csökkentéséről és egy magyar szabadalmi bejelentés született, s az elv tudományos alapjait nemrég publikáltuk nemzetközi tudományos lapokban. Ez az eredmény fontos része Horváth Gáborral közösen folytatott eddigi kutatás-fejlesztési tevékenységünknek, amelynek elismeréseként ez év februárjában megkaptuk az ELTE Innovatív Kutatója díjat.

Forrás: Újpesti Helytörténeti Értesítő 2011. március